Játékkonzol gépek

Ebben a kategóriában használt és új játékkonzol gépeket találhatsz.

Nézet:
Sorrend:

videójáték-konzol (más néven játékkonzol, konzol vagy játékgép) interaktív, elsősorban videójátékok használatára szánt elektromos berendezés, mely elektromos jelet szolgáltat a videójátékok kijelzésére. Kijelzőként leggyakrabban a televízió képernyője vagy monitor szolgál.

A videójáték-konzolok típusai az alábbiakː otthoni és kézi videójáték-konzol, dedikált konzol és mikrokonzol.

Habár az első videójátékok már az 1950-es években megjelentek, ezek vektoros, nem pedig analóg kijelzőket használtak. Az első TV-hez csatlakoztatható játékkonzolt a Magnavox adta ki, 1972-ben – ez volt a Magnavox Odyssey, Ralph H. Baer találmánya. Az Odyssey csak mérsékelt sikereket ért el, a széles tömegek az Atari Pong játékának megjelenése után kezdtek el érdeklődni a feltörekvő iparág iránt. 1975 őszére a Magnavox, látva a Pong sikerét, beszüntette az Odyssey fejlesztését, és egy leegyszerűsített terméket, az Odyssey 100-ot dobta piacra. Ez a konzol két játékot kínált, a Pongot és egy hoki játékot. Egy másik, "fejlettebb" konzol, az Odyssey 200 is piacra került, ez már megjelenítette a játék állását is, négyszemélyes játékot és egy harmadik játékot (Smash) is kínált. Az Atari Pong konzoljának megjelenésével ugrásszerűen nőtt a felhasználók száma, a piac pedig hamarosan megtelt pong és ponghoz hasonló játékokat kínáló konzolokkal.

1976-ban megjelent a Fairchild Video Entertainment System (VES). A VES úttörő konzol volt a maga idejében. Habár már korábban is léteztek konzolok, amelyek cartridge-et használtak, de ezek vagy üresek voltak és csak átkapcsoltak a konzolba beépített játékok között, vagy maga a konzol volt üres, és a cartridge-ek tartalmazták a játék teljes kódját. A VES ezzel szemben programozható mikroprocesszorral rendelkezett, így a cartridge-ek egy egyszerű ROM-chipet tartalmaztak, melyeken a mikroprocesszor utasításait rögzítették.

Az RCA és az Atari nem sokkal később kiadta a saját cartridge-ra épülő konzoljait.

1977-ben a gyártók kénytelenek voltak veszteséggel értékesíteni a termékeiket, hogy megszabaduljanak a készleteiktől. Ez telítette a piacot, így a Fairchild és az RCA cégek is felhagytak a konzolfejlesztéssel. Csak az Atari és a Magnavox tudott megmaradni a konzolpiacon, habár mind 1977-ben és 1978-ban nagy veszteséget könyvelhettek el.

A VESt a piac 1977-es összeomlása után is bevétellel tudták eladni, majd a Bally (Home Library Computer, 1977) és a Magnavox (Odyssey², 1978) is kiadta a saját cartridge-ra épülő konzoljait. Ennek ellenére a konzolpiac csak 1980-ban éledt fel teljesen, amikor az Atari 2600 konzolján megjelent a Space Invaders játék. Több vásárló csak azért vette meg az Atari konzolját, hogy otthon is játszhassa a Space Invaders-t. A játék váratlan sikere arra ösztönözte a konzolgyártókat, hogy kizárólagos jogot gyakoroljanak az arcade-játékok kiadása fölött.

Az 1980-as évek elején további cégek kezdtek gyártani konzolokat, ezek közül több fejlettebb volt az Atari 2600-nál. Az 1980-as évek elején azonban az Atari megtartotta piacvezető pozícióját.

1983-ban a videójáték-piac egy, az előzőnél sokkal súlyosabb összeomlást élt át. A konzolok tömege, a rossz minőségű videójátékok, az Atari egyes játékainak túlreklámozása (E.T., Pac-Man) és az asztali számítógépek elterjedése mind a konzolok iránti érdeklődés csökkenéséhez vezetett. A legtöbb videójáték-gyártó csődöt jelentett vagy más iparágakba lépett be. A Mattel Electronics eladta az Intellivision jogait az INTV Corporation-nek, akik 1991 végéig fejlesztettek játékokat a konzolra. A többi észak-amerikai konzol fejlesztése leállt 1984-re.

Minden egyes új generáció felhasználta a számítástechnika aktuális újdonságait. Az új konzolok több színt és sprite-ot voltak képesek megjeleníteni, valamint új grafikus technológiát használtak, mint például a méretezés vagy a vektorgrafika. Ezeket a fejlődéseket a gyártók a bitek számával jelezték a vásárlóknak. Az első konzolok, amelyeket a 16 bites processzorukkal reklámoztak, a TurboGrafx-16, a Sega Genesis és a SNES voltak. A videójáték-konzolok negyedik generációját éppen ezért is nevezik 16 bites érának, míg az előző generáció 8 bites érának.

A "konzol" bitjeinek száma a konzol processzorának belső szóhosszát adta meg (habár néha eltértek ettől: a TurboGrafx-16 csak egy 8 bites processzorral rendelkezett, a Genesis pedig a 16/32 bites Motorola 68000-t használta, de mindkettő grafikus processzora 16 bites volt). Mivel a grafikus teljesítményt több dolog is befolyásolja, a bitek használata nem jelezte pontosan a konzolok valódi teljesítményét. Például a NES, a Commodore 64, az Apple II és az Atari 2600 is nagyon hasonló 8 bites processzort használt, mégis különböző teljesítményűek voltak.

A 8, 16 és 32 bites konzolok között nagy előrelépés történt a teljesítmény terén, ezért az egyes generációk konzoljaira gyakran 8 bites, 16 bites és 32 bites konzolokként hivatkoznak. Ma már a bitek száma nincs nagy befolyással a konzol teljesítményére.