Parókák

Az itt található parókák mind jó minőségű, az egészségre ártalmatlan, szintetikus anyagokból készült darabok. Ezek első sorban extrém, érdekes, nem mindennapi parókák, így Cosplay-hez és farsangra ajánljuk őket.

Nézet:
Sorrend:

Megjelenésünk egyik meghatározó eleme a hajviseletünk, sok minden múlik azon, hogy sikerül-e kiválasztani és megvalósítani az egyéniségünkhöz passzoló frizurát.

A magyar hajviselet többször is változott a történelemben. Sokáig hosszú hajat viseltek mind a nők, mind a férfiak. Férfiaknál a rövid haj a 19. század közepétől jött szokásba. A szakáll sokáig nemesi kiváltság volt; 1848 után az idősebb férfiak növesztettek szakállt. A magyar férfi gondosan ápolta bajszát. A néphit a női hajnak varázserőt tulajdonított, ezért az asszonyok nem hordhatták szabadon hajukat. Kontyba kötve főkötő alá rejtették. A lányok rendszerint befonták; a fonatok száma koronként és vidékenként változott. Csak ünnepnapokon hagyták kibontva. A lányok fejdísze a szüzeket megillető párta volt. Ha egy lány elvesztette szüzességét, akkor szégyenszemre le kellett vetnie díszét.

A hajviselet kommunikációra is szolgál. A múltban a hajviselet jelezte az emberek hovatartozását, társadalmi helyzetét, származását. Csak az előkelők hajviselete követte a divatot. A hagyományos társadalmak felbomlása miatt ma sokkal szabadabban választhatjuk meg hajviseletünket, mint korábban.

Nem kell a hajat évekig növeszteni, hogy hosszú legyen. Kelet-európai és ázsiai nők levágott hajából meg lehet hosszabbíttatni. A hosszabbítást ugyanolyan színűre festik, mint a saját hajat. A 21. században már elfogadottá vált, hogy a férfiak is hosszú hajat hordjanak, akár összefogva, akár leengedve.

A kopaszság elrejtésére, a bonyolult hajviselet megtartására, vagy a más hajszín érdekében már az ókorban készítettek parókát.

Az ókori Egyiptomban széles körben elterjedt, de az asszírok, médek, perzsák is ismerték. A rómaiak a germán hajat kedvelték, különösen, ha szőke volt. A 16. századtól újra elterjedt a nemesek és a gazdagok körében, de igazán csak XIV. Lajos francia király hozta divatba a 17. század végén. Az egyház eleinte elítélte ezt a viseletet, később azonban elfogadta, sőt külön formát alakított ki.

A parókát másként kell gondozni, mint a saját hajat. Meleg időben 6-8, hidegben 10-12 viselés után szorul mosásra. A mosáshoz elég egy lavór vízhez egy kupak parókasampon. A fésüléshez ritka fogú fésű való. A saját hajjal ellentétben nem célszerű nedvesen fésülni. A formázásban kerülendők a forró eszközök, különösen szintetikus haj esetén. Kerülendők továbbá a hajhabok és a sima hajzselé, a haj- és a textilfestékek.

A paróka tárolásában fontos, hogy jól szellőzzön, és hogy megőrizze alakját. Hőforrástól távol, eredeti csomagolásában, a hozzá kapott hajhálóban egy külön dobozban, kendővel letakarva parókaállványon vagy babafejen tartandó.

Felöltése előtt a saját hajat a fejhez kell rögzíteni. Felöltés után a parókát is rögzíteni kell, nehogy leessen egy váratlan mozdulat hatására.

A ragasztásos hajhosszabbítás néven ismert eljárás lényege, hogy egy vékony szilikon lapocskába van bele forrasztva a természetes, eredeti hajból készült póthaj szálanként és a szilikon csíkra van feltéve a ragasztó.

A póthaj mellett készítenek pótszemöldököt is.