White Knight Chronicles International Edition Ps3 játék

White Knight Chronicles: International Edition egy 2010-ben megjelent, PS3-exkluzív japán szerepjáték a Level-5-től, és szerintem tipikusan az a játék, amelyet ma már nem feltétlenül a technikai minősége miatt érdemes elővenni, hanem azért, mert nagyon sajátos pillanatképet ad abból a korszakból, amikor a JRPG-k fejlesztői elkezdtek az MMO-k és a hagyományos konzolos szerepjátékok között lavírozni.

A történet egy klasszikus fantasy világban játszódik, ahol Leonard, a főszereplő egy ősi hatalom segítségével képes átalakulni a legendás White Knighttá, miközben egy királyságot fenyegető konfliktus és egy elrabolt hercegnő köré épül az egész kaland, és bár a sztori alapvetően elég hagyományos JRPG-sémákból dolgozik, a maga módján kellemesen nosztalgikus, különösen annak, aki szereti a régebbi, egyenesebb vonalvezetésű fantasy történeteket.

A játék egyik legérdekesebb sajátossága, hogy a játékos létrehozhatja a saját karakterét, azonban ez a karakter nem igazán válik a történet főszereplőjévé, hanem inkább Leonard mellett halad, vagyis van egy furcsa kettősség abban, hogy te készíted el a saját hősödet, mégis egy másik karakter történetét követed végig, ami akkoriban is megosztotta a játékosokat.

A harcrendszer talán a játék legfontosabb része, mert nem klasszikus körökre osztott JRPG-ről van szó, hanem egy valós idejű, MMO-kra emlékeztető rendszerről, amelyben kiválasztod a célpontot, különböző képességeket rendelsz az úgynevezett action palette-be, majd ezekből saját támadássorozatokat és kombókat állíthatsz össze, miközben a karaktered nem feltétlenül reagál azonnal minden parancsra, hanem valamennyire „időzített”, folyamatos harcra épül az egész.

És itt jön az egyik legnagyobb érdekesség: a játékot nagyon erősen az online multiplayer köré tervezték, hiszen a GeoNet nevű online rendszerben más játékosokkal lehetett küldetéseket teljesíteni, saját várost építeni, felszereléseket és karaktereket fejleszteni, illetve rengeteg extra tartalmat végigjátszani, ezért annak idején az International Edition egyik legnagyobb vonzereje éppen az volt, hogy egy JRPG mellett egy MMO-szerű második életet is kínált.

A Georama rendszer különösen érdekes, mert lényegében saját települést építhettél és alakíthattál ki, amit aztán bizonyos online tartalmakhoz is használhattál, és ez az a fajta feature, amely elsőre talán mellékesnek tűnik, de aki szeret karaktert, felszerelést, várost és mindenféle apróságot hosszú órákon keresztül bütykölni, annak meglepően addiktív tudott lenni.

Az International Edition amerikai kiadása 2010. február 2-án jelent meg, és tulajdonképpen a nyugati változat kibővített kiadásaként kezelték, miközben Európában maga a játék egyszerűen White Knight Chronicles néven jelent meg, tehát ha egy PS3-as dobozon konkrétan az „International Edition” feliratot látod, az jellemzően az észak-amerikai változatra utal.

Grafikailag ma már természetesen látványosan öregnek számít, és a korabeli kritikák is megjegyezték a gyengébb textúrákat, a kissé darabos karaktermodelleket és az általánosan egyenetlen prezentációt, ugyanakkor a nagyobb városok, tájak és bizonyos látványos fantasy-helyszínek még most is képesek hangulatot teremteni, főleg ha valaki szereti a 2000-es évek végi PS3-as JRPG-k kissé sajátos látványvilágát.

Ami viszont 2026-ban különösen fontos, hogy az eredeti online szolgáltatások már nem működnek, ezért a játék egyik legfontosabb egykori komponense, a multiplayer/GeoNet élmény gyakorlatilag elveszett, így ma már elsősorban az offline sztori, a karakterfejlesztés és az egyjátékos küldetések miatt érdemes játszani vele.

AWhite Knight Chronicles International Editiont egy nagyon érdekes és hangulatos PS3-as JRPG-t, amelynek vannak kifejezetten gyenge pontjai, viszont a saját karakter, a fejlődési rendszer, a White Knight átalakulás, az MMO-szerű harc, a városépítés és az egész 2008–2010 körüli JRPG-életérzés együtt olyan kombinációt alkot, amit ma már kevés más játék tud visszaadni; a kritikusok annak idején meglehetősen keményen bántak vele, miközben a játékosok között mindig is volt egy lelkes réteg, amely szerint a játék hibái ellenére egyszerűen rohadt szórakoztató tud lenni.