Ebben a kategóriában a modern, internetes horrorfolklór ismert és kevésbé ismert szereplőit találhatod.
A creepypasta olyan internetes rémtörténet, amelynek különlegessége, hogy általában úgy tesz, mintha egy valóban megtörtént, dokumentált vagy legalábbis hihető eseményről számolna be, miközben a történet célja elsősorban a nyugtalanság, a félelem és a bizonytalanság felkeltése; maga az elnevezés az angol internetes szlengből származó copypasta kifejezésből alakult ki, arra utalva, hogy ezeket a rövid történeteket a felhasználók könnyen másolták és terjesztették különböző fórumokon és közösségi oldalakon.
A műfaj egyik jellegzetessége, hogy a horror sokszor nem klasszikus, gótikus környezetben, hanem a mindennapi élet megszokott tárgyaiban és helyzeteiben jelenik meg, például egy régi videojátékban, egy elhagyatott épületben, egy furcsa internetes oldalon vagy egy ismeretlen eredetű fényképen, amitől az egész történet úgy hathat, mintha akár velünk is megtörténhetne.
Az egyik legismertebb creepypasta-figura Slender Man, a természetellenesen magas, arctalan, elegáns öltönyt viselő alak, aki eredetileg internetes képszerkesztésekből és az azokhoz kapcsolódó történetekből született, majd annyira elterjedt, hogy később videojátékok, filmek és más művek is feldolgozták; érdekessége, hogy jól példázza, hogyan képes egy közösség egy egyszerű internetes ötletből fokozatosan önálló mítoszt létrehozni.
Hasonlóan ismert Jeff the Killer, akinek jellegzetes, torz mosollyal ábrázolt fehér arca és az „Go to sleep” mondathoz kapcsolódó története vált az internetes horror egyik ikonikus képévé, bár az alak eredete és a hozzá kapcsolódó történetek az idők során többször változtak, ezért nem egyetlen, végleges történetként érdemes rá tekinteni.
A videojátékok világához kapcsolódik például BEN Drowned, amely egy állítólagosan elátkozott The Legend of Zelda: Majora's Mask játékpéldány történetét meséli el, valamint Sonic.exe, amelyben egy démoni, természetfeletti változata jelenik meg a jól ismert Sonic-karakternek; ezek a történetek arra építenek, hogy egy gyerekkorunkból ismerős, ártalmatlannak tűnő játék vagy karakter mögött valami sötét és megmagyarázhatatlan rejtőzik, de ide sorolhatjuk Szirénafej (Sirenhead) legendáját is, vagy akár Freddy pizzázóját.
A creepypasta társadalmi hatása azért is érdekes, mert nem pusztán szórakoztató horror, hanem az internetes folklór egyik modern formája: ahogyan régebben a helyi közösségek szájhagyomány útján adtak tovább legendákat és rémtörténeteket, úgy az interneten ma bárki létrehozhat egy történetet, amelyet mások továbbírnak, átalakítanak, új szereplőkkel egészítenek ki, majd mémként vagy újabb történetek alapjaként terjesztenek.
A műfaj emellett megmutatja azt is, hogy az interneten milyen könnyen összemosódhat a fikció és a valóság, hiszen egy ügyesen megírt creepypasta gyakran szándékosan használ „bizonyítékokat”, például állítólagos fényképeket, naplóbejegyzéseket, újságcikkeket, videókat vagy képernyőképeket, amelyek azt a benyomást kelthetik, hogy a történet mögött valódi esemény áll.
Ennek pozitív kulturális oldala, hogy a creepypasta közösségi és kreatív műfaj, amelyben az olvasó könnyen maga is alkotóvá válhat, és egy-egy közösen kialakított karakterhez vagy történetvilághoz rengeteg rajz, videó, játék és új történet készülhet, miközben a közösségi alkotás olyan modern folklórt hoz létre, amelynek nincs feltétlenül egyetlen szerzője vagy végleges változata.
Ugyanakkor a műfajnak lehetnek negatív társadalmi hatásai is, különösen akkor, amikor a fikciót szándékosan valós eseményként terjesztik, mert ez félelmet, tévhiteket és pánikszerű reakciókat is kiválthat; a Slender Manhez kapcsolódó, 2014-es wisconsini késelési ügy például tragikus módon megmutatta, hogy egy internetes folklórfigura és a róla kialakított hiedelmek milyen szélsőséges következményekkel is összekapcsolódhatnak, miközben fontos hangsúlyozni, hogy egy ilyen eset nem jellemzi általában a creepypasta-olvasókat vagy a horrorrajongókat.
A creepypasta tehát az internet korának népmese- és rémtörténetvilága, amelyben a félelemkeltés mellett legalább ilyen fontos a közösségi történetalkotás, a mítoszteremtés és annak kérdése, hogy a digitális környezetben hogyan döntjük el, mi valódi és mi kitaláció.
